Németek kitelepítése

 

Az antifasiszta koalíció nagyhatalmainak Potsdamban megtartott konferenciája (1945. június 17-augusztus 2.) döntött a Magyarországon élő németek Németországba való áttelepítéséről. 1945 őszétől mind gyakoribbakká váltak a „svábok” kitelepítését előkészítő intézkedések. Isztiméren ennek hatására összeköltöztették a német családokat, s felfüggesztették a községi autonómiát, vagyis a kitelepítés befejezéséig a képviselő-testületet nem hívták össze, tevékenységét szüneteltették, jogkörét a móri járás főjegyzője gyakorolta.

A Fejér megyében élő németek Németországba történő áttelepítése alig több mint két esztendő alatt zajlott le. A kitelepítésre három tényező hatott: a földosztás gyakorlati végrehajtásával párhuzamosan kibontakozó belső telepítési mozgalom, a II. világháború győztes nagyhatalmainak potsdami határozata, és a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény, amelynek értelmében a felvidéki magyarokat Magyarországra telepítették át.

1945 tavaszától Fejér megyében németellenes közhangulat uralkodott. Különösen azokban a falvakban volt ez megfigyelhető, ahol a német nemzetiségűek száma jelentős volt. Felizzott a magyar-német ellentét, s ez nemcsak a volksbundosok, az SS alakulat tagjai ellen irányult, hanem általában a németek ellen.

A kitelepítés végrehajtására a potsdami konferenciát követően került sor. 1945. december 29-én jelent meg a magyarországi német lakosságnak Németországba történő áttelepítéséről szóló kormányrendelet. Eszerint „áttelepülni köteles az a magyar állampolgár, aki az utolsó népszámlálási összeírás alkalmával (1941) német nemzetiségűnek vagy német anyanyelvűnek vallotta magát, vagy aki magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza, továbbá az, aki a Volksbundnak vagy valamely fegyveres német alakulatnak (SS) tagja volt”.

Fejér megyében 1945 végén 23.378 volt a németek létszáma. Ez a megyei összlakosság 10,86%-a.

A Mór és térségében élőket elkerülte a kitelepítés első szakasza. Közel egy esztendőn át szünetelt ezután Fejér megyében a németek kitelepítése, amikor újabb külső tényező, a szlovákiai magyarok erőszakos áttelepítése vetette fel a németek, most már a Mór és környékén élők kitelepítését. Megyénkben ez a következő falvakat érintette: Mórt, Bakonykútit, Bakonysárkányt, Balinkát, Gúttamásit, Isztimért és Pusztavámot. 1948 februárjától április közepéig tartott a kitelepítés. Mórról 1349, Isztimérről 346, Pusztavámról 611, Bakonykútiból 31, Gúttamásiból 9, Balinkáról 57 személyt telepítettek ki.