Díszpolgári címmel tüntették ki Király Bernadettet

Díszpolgári címmel tüntették ki Király Bernadettet, aki – nyugdíjba vonulása előtt – 30 éven át volt Fehérvárcsurgó háziorvosa.

Fehérváron látta meg a napvilágot, mivel édesapja Abán volt kör-állatorvos, de „szülővárosát” – mint mondta – csak egy iskolai kirándulás alkalmával ismerte meg. Az apát hamar áthelyezték, először Tolnába, aztán Somogyba. A középiskolát Kaposváron végezte. Mióta az eszét tudja, orvos akart lenni – mesélte el beszélgetésünk alkalmával Király Bernadett. Elsőre nem vették fel, egy évig segédápolóként dolgozott a pécsi ortopédiai klinikán. A pécsi orvostudományi egyetemen 1976-ban végzett, cum laude.

Gyerekgyógyász szeretett volna lenni, és Kaposváron lett is volna gyerekorvos státusz a számára. A magánélet azonban közbeszólt.

Pesten nem, vidéken igen

Férjhez ment és követte férjét, akinek Pesten volt lakása, és a munkája is oda szólította.

De a fővárosban lehetetlen volt akkor orvosi állást kapni. A törökbálinti megyei tüdőgyógyászati intézetben helyezkedett el, letette a tüdőgyógyász szakvizsgát. Aztán a Tétényi úti kórházban dolgozott, amelynek a gasztroenterológia volt a profilja az általános belgyógyászat mellett. Válása után a két kicsi gyerekével – lánya kilenc-, fia hároméves volt ekkor – nem volt más választása, mint falura menni, ahol kapott szolgálati lakást. 1987-ben került Bakonycsernyére.

– Miután azonban megüresedett Fehérvárcsurgón a körzeti orvosi állás – folytatta a doktornő –, átjöttem ide, Csurgóra, hogy könnyebben tudjam Fehérvárra angol szakra járatni a lányomat. Áprilisban múlt 30 éve, hogy itt vagyok. Nem volt egyszerű dolog egyedül nevelni a két gyereket, és közben ellátni a körzetet. Amíg nem volt központi ügyelet, négy község állt össze, s felváltva ügyeltünk. Nem volt hétvége, nem volt karácsony, a csengő éjjel-nappal szólt. Függetlenül attól, hogy ügyeletes voltam-e, vagy sem. De soha nem mondtam nemet, ha valaki becsöngetett. Nagyon sokat helyettesítettem Isztiméren, amikor ott nem volt orvos.

 

Király Bernadett. A vizsgálatot a gyerekeknél némi ismeretterjesztéssel is összekötötte
Fotó: B. Kiss László / Fejér Megyei Hírlap

Szerencsémre, nagyon jó asszisztenseim voltak mindkét helyen. Rendkívül becsületesek, jól képzettek. Van köztük olyan, akit én neveltem ki: letette az érettségit, letette a megfelelő vizsgát. Ezúton is köszönöm nekik az együtt töltött éveket! Nagyon fontos, hogy az ápoló és orvos jó viszonyban legyen egymással. Mást mond el a beteg az orvosnak és mást az ápolónak. A körzet csapatmunkát igényel, össze kell dolgozni védőnőnek, orvosnak, ápolónak. Különben nem lehet minőségi munkát végezni. Azért, hogy nem lettem gyerekorvos, kárpótolt a csurgói vegyes körzet. Ha nem lettek volna gyerekek is a pácienseim között, nehezemre esett volna csinálni. Olyan szép volt, hogy a kezemben tartott gyerek anyját, apját is a karomban tarthattam kicsiként… Ha az orvos ismeri az egész családot, és ismeri az ott előforduló betegségeket, akkor tudja, hogy mire figyeljen a csecsemőnél.

Király Bernadett szerint idő kell ahhoz, hogy a doktor elnyerje páciense bizalmát

A gyógyítás nem csak abból áll, hogy gyógyítunk, megvizsgáljuk a pácienst és receptet írunk föl neki. Sokat jelent az, ha a doktor végighallgatja a beteget. Az időseket már nem lehet újjávarázsolni, de az is sokat segít, ha kiönthetik a lelküket. Idő kell ahhoz, hogy a doktor elnyerje a páciens bizalmát. A vizsgálatot a gyerekeknél általában összekötöttem egy kis felvilágosítással, ismeretterjesztéssel.
Mindig hangsúlyoztam a gyerekeknek, hogy szóljanak, ha négyszemközt akarnak velem beszélni. Ennek a munkának a gyümölcse beért: volt rá példa, hogy a gyerek olyan problémával is megkeresett, amivel a szakorvoshoz kellett volna visszamennie. Csakhogy ahhoz nem volt bátorsága. Falun a háziorvos talán jobban belelát a családok életébe. Tudtam a családi viszályokról. Istenem, de hányszor könyörögtem a hozzátartozóknak, hogy tegyék félre a haragot a beteg – vagy éppen haldokló – hozzátartozóval szemben.
Most, hogy nyugdíjba vonultam, több időm marad a zenére és a virágokra. És talán az unokáimmal is gyakrabban tudok majd találkozni.

A kisebbik egyébként, aki 5 és fél éves, amikor meghallotta, hogy a nagymama nyugdíjba megy, megkérdezte: és akkor a mamának nem lesz már orvosi táskája sem…?

Forrás: feol.hu