A legfényesebb oklevél

Isztimér - Sokak egykori tanárát, Szigeti Gézát köszöntötték fel a múlt héten 90. születésnapja alkalmából.

1939-ben még néptanítónak címezték azokat, akik kikerültek az esztergomi intézet padsorai közül, akkoriban az új tanerő még nemigen szólhatott bele abba, hova helyezik ki. Zalai és somogyi falvak, pusztai iskolák érintésével került Szigeti Géza a hatvanas években a fehérvárcsurgói nevelőotthonba, erről a tájékról aztán nem is szakadt el soha többé.

A hetven évvel ezelőtti pályakezdésről szóló rubin oklevelet egykori falubélije, Fenyves Péter móri polgármester a múlt pénteken adta át neki az isztiméri idősek otthonában, ahol öreg napjait tölti. Sorban keresték fel ezúttal Géza bácsit azok, akiket harminc, negyven évvel ezelőtt az írásra és a szorzótáblára tanított. Sokszor nem voltam velük elég szigorú – vallja be utólag is, de a legtöbbekben a jókedélyű tanárember képe él a mai napig.

Nemrég újra viszont láthatta az egykori nevelőintézet épületét, a csurgói Károlyi-kastélyt, hogy aztán elálmélkodjon a felújított épületen. Az azért nem jó, hogy az udvart felszórták kaviccsal – elakad benne a nők tűsarkú cipője – jelzi viccelődve az empátiáját, no meg azt, hogy az ötvenes években még hét tanítónő közül választhatott magának feleséget. Négy és fél év hadifogság után kárpótolta így az élet, csak szerencsével térhetett haza onnan. Ami volt, elmúlt, a nehézségekre ma már kellemes miliőben tud emlékezni.

Forrás: feol.hu