Isztiméri Búcsú 2021.

Kedves isztimériek, tisztelt vendégek!

Vannak vallási gyökerű, ma már mindenki által magáénak érzett nagy ünnepek, melyeket nem csak mi magyarok, de az egész keresztény kultúrkör megünnepel szerte a világon. Ilyenek elsősorban a karácsony és a húsvét. Vannak nemzeti ünnepek, melyeken nemzetünk történelmének kiemelkedő állomásairól emlékezünk meg mi is az egyetemes magyarság részeként.

A búcsú viszont csak a mi kis közösségünk ünnepe és talán ezért olyan kedves sokunk számára. Eredete szintén a történelmi múltba nyúlik vissza. Őseink, akik Isztimért újra életre keltették és templomukat felépítették, annak védőszentjévé és egyben közösségük mennyei pártfogójává Szent Annát választották. Ezért ünnepeljük a búcsút Anna napot követő vasárnapon. A katolikus ünnep az idők folyamán a közösség ünnepe lett, hívőké és nem hívőké, katolikusoké és protestánsoké.

A polgármester asszony néhány napja felkért arra, hogy a mai napon kicsit emlékezzek a régi búcsúkra, próbáljam felidézni gyermekkorom emlékeit. A korosztályom számára kis nosztalgiával, a fiatalok számára egy kis kulcslyukat kínálva, melyen keresztül visszapillanthatnak szüleik és nagyszüleik világába. Mit jelentett a búcsú az 1960-as 1970-es évek isztiméri gyermekei számára. Elmondhatom, hogy rendkívüli izgalmakat. A nyár közepén a szünidő újdonsága már halványulni kezdett, az iskolakezdés pedig még messze volt. A búcsúi várakozás viszont tele volt ígéretekkel. Hány sátor lesz, hány céllövölde lesz, lesz-e „ringlis”, ahogy akkor neveztük,milyen rokonok jönnek, milyen ajándékra számíthatunk. Az első „búcsús”hivatalos nevén mutatványos Bandi bácsi és felesége volt, akik már két héttel búcsú előtt megjelentek. Céllövöldéjük és hajóhintájuk volt. Néha beleshettünk a sátorba, hogy vajon milyen trófeára lőhetnek a felnőttek az ünnepen, hogyan élnek ezek a számunkra kissé „titokzatos” emberek. Kicsit megütköztünk azon, hogy fő táplálékukat ürgeöntéssel biztosították. Csaknem minden reggel elindultak egy-egy vödör vízzel a „nagyhegy” felé ürgevadászatra

A felnőttek, különösen az asszonyok számára a búcsú hete munkás készülődéssel telt. Évközben nem látott sütemények, az első liba vagy kacsa sült akkor került az asztalra. Az ünnepi italnak számító sört is beszerezték. Számítani kellett váratlanul betérő vendégekre is. Német rendszámú autók jelentek meg a faluban, ez különösen azért volt feltűnő, mert magyar rendszámú autó még nemigen volt. A Németországba kitelepített rokonok is ezen a napon látogattak haza. Gondoltak a temetőre is. Az eltávozottak sírjait rendbe tették, feldíszítették, kifejezve azt, hogy az ő emlékük is része az ünnepnek. A háznak és az udvarnak tisztának kellett lennie. Szombaton délután a férfiak nyírfa seprővel a házak előtti közterületet is megtisztították, a naponta áthaladó disznó és marhacsorda nyomaitól.

A szombat munkanap volt, az ünnepi események csak vasárnapra korlátozódtak. A búcsú helyszínén korán reggel megszólaltak az aktuális slágerek. A szentmise 10 órakor kezdődött, melyre a külső zajok elcsendesedtek. Az ünneplőbe öltözött emberek, köztük sok gyerek zsúfolásig megtöltötték a templomot. A gyönyörűen feldíszített, monumentális templombelső, az orgona muzsika, a közös éneklés, a tömjénfüst különleges illata egész életemre maradandó ünnepi élményt jelentettek. Ministrálni leginkábbi búcsúkor szerettek a fiúk, mert egy heti szolgálatért a szokásos 1 forint helyett 2 forintot nyomott a marunkba Winkler Lajos bácsi vagy Stolmár Józsi bácsi, de természetesen csak a délutáni litánia után.

A mise után a férfiak átsereglettek a kocsmába az asszonyok az ebéddel voltak elfoglalva, a gyerekek pedig a sátrak körül bámészkodtak, hogy kinézzenek maguknak valamit, amire délután esélyük lehet. A hazatérő rokonok a temetőbe mentek. Ebéd után vált teljessé a búcsúi forgatag. A takarékos szülők és vendégek pénztárcája is megnyílt ekkor. Kisebb, nagyobb ajándékra minden gyerek számíthatott, a kamasz fiúk hajóhintás mutatványokkal igyekeztek magukra vonni a lányok figyelmét. A ringlispilen a nagyobbak forgatták, dobálták a sikongató lányokat és igyekeztek megnyerni őket az esti bálra. A felnőttek régen látott iskolatársaikkal, gyerekkori barátaikkal futottak össze és koccintottak egyet a kocsmában, ahol kugli és kártyapartik zajlottak. Mások az ünnepi focimeccsre látogattak. Az ünnep záró eseménye az elmaradhatatlan bál volt.

Mit kellene megőriznünk ebből a múltból a jelen és jövő számára, milyen értéket képvisel, amely a következő generációk számára is érték lehet? Úgy gondolom, hogy elsősorban az összetartozás érzését, a közvetlen emberi kapcsolatokat, a szülőföldünk szeretetét. Egy nagy magyar író regényhőse így fogalmazta meg a nagy kérdést? „Mi dolgunk a világon?”A válasz:”… hogy valahol otthon legyünk benne!” Másik szellemi nagyságunk azt mondta: „ne csak azt kérdezd Barátom, hogy a hazád mit tehet érted, kérdezd azt is, hogy te mit tehetsz a hazádért!”

A mi otthonunk, a mi kis hazánk ez a falu. Amikor két évvel ezelőtt a „szeretem Isztimért” jelszóval indultunk a helyi választáson és a bizalmatokkal tiszteltetek meg, ezek az érzések vezettek. Ezt az érzést szeretnénk megőrizni és termékennyé tenni a jövőben. Ehhez hívunk mindenkit.

Isztimér, 2021 augusztus 1.

Dr. Schandl Károly

Isztiméri önkormányzati képviselő

Összezár