Nyomtatás

Solymár (Stollmár) Károly

Solymár (Stollmár) Károly
 
(1894 Isztimér – 1945 Foksányi)
 
 
A kitűnő gátfutó, dorogi testnevelő tanár 1894-ben december 23-án született a Fejér megyei Isztiméren. Apja Stollmár Márton, édesanyja Eisele Mária volt.
Édesapja korai halála után Budapestre költöztek, ahol belépett az FTC atlétikai szakosztályába. Tehetsége hamar kibontakozott, 1911-ben már országos bajnok a 110 méteres gátfutásban.
1912-ben nagyszerű eredményeinek köszönhetően kikerült Stockholmba az olimpiára. Nevét ekkor változtatta meg a Magyar Olimpiai Bizottság felhívására. Az olimpián a középfutamokig jutott el, ami nem kis teljesítmény volt.
Sportpályafutását az első világháború szakította meg. Bevonult katonának, majd orosz hadifogságba került. 1917-ben tudott először levelet írni családjának. 1918-ban Szibériából tudatta: jó egészségnek örvend, kedvenc sportágát űzi néhány társával az általuk épített pályán.
Hazajövetele után folytatta sikeres sportpályafutását számtalan versenyt nyerve az FTC színeiben. 1927-ben sikeres versenyzői karrierjét befejezve Dorogra költözik. Ekkor a dorogi sportpálya gondnoka, felügyelője lett. 1931-ben atlétikai „intéző és trénerképző tanfolyam”-ot végzett. Ezután a bányaiskola testnevelő feladatait is ellátta. Kinevezését saját kezűleg Schmidt Sándor írta alá. Számos fiatalból nevelt eredményes atlétát.
Minden évben látványos tornavizsgát rendezett a sportpályán, ahol a zenés talajgyakorlatok mindig nagy sikert arattak.
Az 1936-is berlini olimpiára – a hagyományoknak megfelelően – Görögországból indult az olimpiai láng. Az útvonal az olimpia városáig Dorogon is keresztül haladt. Az ünnepélyes váltófutást a településen Solymár Károly szervezte meg. A munkájáért kapott díszes olimpiai albumot a családi könyvtár ma is őrzi.
A második világháború kitörése után ismét bevonult katonának. A keleti fronton ismét fogságba esett. Rabságát Foksányiban töltötte, itt is halt meg 1945-ben. Családja csak 1946-ban tudta meg a halálhírt.
 
 Riegel Béla