Nyomtatás

Prov Vértes Alapítvány kiadványából

 

 

A Burok Völgyi Őserdő!
Természetvédelmi Terület

 


Ilyenkor tavasszal és nyáron is érdemes kisebb-nagyobb kirándulásokat szervezni - akár családi körben is - a Burok-völgybe, mivel páratlan élményt nyújt az idelátogatóknak, a maga védett növényeivel, állataival és kisebb nagyobb barlangjaival.

A BUROK-VÖLGY FEJÉR MEGYE LEGÚJABB TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETE

 

A Keleti-Bakony legnagyobb kiterjedésű rögén a Tési-fennsíkon fennsík közepén található a Burok-völgy mély szurdoka. A Királyszállástól induló és Bakonykuti községig tartó mintegy 10 km-es főágból és számos oldalágból álló völgy átlagos mélysége 50-90 m, szélessége a völgytalpon 20-30 m, a völgyperemen 300 m. A gazdag növény és állatvilággal rendelkező, tájképileg is megkapó terület Isztimér község határában található. A helyi önkormányzat felismerve a község határában található természeti értékek megőrzésének fontosságát a ProVértes Természetvédelmi Közalapítvánnyal karöltve 1995 decemberében természetvédelmi oltalom alá helyezte a völgyet és közvetlen környékét.

 


A védetté nyilvánítás célja, hogy megőrzésre kerüljenek a Bakonyra jellemző középhegységi erdőtársulások és a kiemelkedő értéket képviselő, háborítatlanul megmaradt szurdokerdők. Ezen erdőtípusok megőrzésével biztosítható, hogy fennmaradjanak az életlehetőségei azoknak a ritka - sok esetben reliktum - növény- és állatfajoknak melyek most jellemzik a területet. Az oltalom alá helyezés további célja, hogy általa megvédhetők legyenek az egyedülálló geológiai értéket képviselő szurdokvölgy és a dolomit kőzetben általában ritkán kialakuló, de a területen nagy számban található barlangok.

Maga a völgy hasadásos eredetű. A rideg dolomit nem tudta követni a pleisztocén kor eleji hegységképző mozgásokat és jelentős töréseket szenvedve alakította ki a völgyet. A Burok-völgyben és a mellékvölgyekben eddig 42 barlangot sikerült feltárni. Ezek többnyire kicsinyek, átlagos hosszúságuk az 5-8 métert éri el. A legnagyobb barlang a Bükkös-árok mellett található Ruska-zsomboly, melynek hossza 73 méter, mélysége pedig 21 méter. A völgynek állandó vízfolyása nincs, a fennsíkról lefutó vizeket a mellékvölgyek a főágba vezetik ahol az rövidebb-hosszabb út után eltűnik a völgyfenéken. Ennek magyarázata, hogy a völgyfenéki dolomitot nem fedi be vízzáró réteg és így a lejutó csapadék rögtön el tud szivárogni a kőzet repedéseiben.

 


A védett területen két teljesen ellentétes klíma és ezekre jellemző ritka növénytársulás figyelhető meg, a szubmediterrán ( kisebb területen ) és a szubmontán. Sajátos növényzetének kialakulásában fontos szerepet játszott a dolomit, hiszen az állandóan lefelé vándorló kőzeten csak a szélsőséges körülményeket jól tűrő fajok tudnak megmaradni. A dolomiton többnyire speciális növénytársulások alakultak ki ( elegyes karszterdők, cserszömörcés bokorerdők, zárt dolomit sziklagyepek stb. ), amelyek ritka, a jégkorszakok idejéből visszamaradt növényeket is rejtenek. Ezekhez a jellemző társulásokhoz a szurdokvölgyben további értékes társulások csatlakoznak.

 


A völgytalpat és a völgyoldalak alsó régióját egy rendkívül vegyes faállományú szurdokerdő borítja. A völgytalpon gyakran 30 m-re is megnövő fák közül jellemző a hegyi juhar, a magas kőris, a fekete dió és a völgy felső részén a bükk. A nehezen járható völgyfenéken néhol tömeges a nagy csalán jelezve, hogy a völgy talaja nitrogénben gazdag. Jellemző növénye a medvehagyma amelynek átható illatát kora nyáron az egész völgyben érezni lehet. A völgyoldalban található sziklakibúvásokon található a gímpáfrány. A mohákkal gazdagon fedett sziklákon néhol tömegesen fordul elő az aranyos és az északi fodorka, a hólyagpáfrány, a közönséges édesgyökerű-páfrány és ritkábban a pikkelypáfrány. Egyes helyeken kisebb-nagyobb párnákat alkot a szegfűfélékhez tartozó mohos csitri.

 


A völgy oldalakon - elsősorban a felső részen - helyenként elegyes karszterdőket találunk. Itt él a védett jégkorszaki maradvány növény a havasi hagyma. A több százezer tőből álló állománya kiemelkedő értéket képvisel. Tömegesen fordul elő a turbánliliom és szálanként a bozontos csukóka. A völgyoldal magasabb régióit hársas törmeléklejtő-erdők, a peremeket pedig karsztbokorerdők borítják. A törmeléklejtők egyik dekoratív ritka növénye a füles kosbor. A karsztbokorerdők jellemző fafaja a molyhos tölgy. A kísérő fajok közül külön ki kell emelni a fokozottan védett magyar körtét és a berkenye kisfajokat, melyek közül számos csak itt forduló elő a Bakonyban.

 


A peremi részeken az alacsony növekedésű mészkedvelő tölgyesek növényvilága a nagyobb fényhatás és a melegebb hőmérséklet eredményeként lényegesen eltér a szurdokvölgy növényzetétől. A gazdag cserjeszintben megtalálható a berkenyék mellett a húsos som és a veresgyűrű som. Nagy mennyiségben él itt a bíboros kosbor, a hangyabogáncs és a nagy ezerjófű. Az egyik peremről előkerült a prémes tárnicska. Mindkét oldalra jellemző a dekoratív magyar zergevirág előfordulása. E fajt a Bakony flórájára nézve először a Burok-völgyből sikerült kimutatni. A fényben gazdag meleg tölgyesek gyakran látható virága a tarka nőszirom és a ritka pázsitos nőszirom.

 


A völgy peremén a kiugró sziklákon nyílt és zárt dolomit sziklagyepek alakultak ki. Ezek a sziklagyepek kitettségük szerint ( É vagy D ) is elkülönülően számos védett növényfajt rejtenek. Ilyenek az egyik társulásnak nevet is adó magyar gurgolya, a kora tavasszal nyíló kövér daravirág, az egyes sziklákat beborító endemikus Szt. István király. A legritkább társulás melyet itt az É-i oldalakon megcsodálhatunk a szubmontán növények együttese. Ilyenek például a tarka nádtippan és a fokozottan védett reliktum cifra kankalin. Az utóbbi növénynek egyetlen helye ismert csak a völgyből és az állománya is jelentősen megfogyatkozott. A Burok-völgyi előforduláson kívül még egy helyről ismert a Bakonyból.

 


A völgyoldal kopárosait és a peremi területek egy részét fekete- és erdeifenyővel telepítették be. Jól megfigyelhető több helyen is, hogy ezek a kb. 60 éves fenyvesek pusztulnak, száradnak a számukra nem megfelelő termőhely miatt. A fenyvesek alatt és a kipusztult egyedek helyén újra teret nyernek a természetes hársas és cseres-tölgyes erdő valamint a karsztbokorerdők növényei.

 


A növényvilághoz hasonlóan az állatvilág is igen gazdag. A fészkelő madárfajok közül kiemelkedő jelentőségűek a fokozottan védett ragadozó madarak előfordulása. Az 1960-as -70-es években még rendszeresen költött itt a vörös kánya és a közeli Tuskósban pedig még a későbbi időkben is a szalakóta. Sajnos az utóbbi két fajt jelenleg kóborlóként sem lehet látni.

 

A ledőlt és látszólag hasznosítatlanul korhadó fatörzseken számos - igen megfogyott állományú - bogárfaj talál szaporodásra alkalmas helyet és ezeken táplálkozik több harkályfajunk. A változatos élőhelyeket kínáló öreg erdőkben megtalálhatjuk szinte az összes odúlakó madarunkat. A védett emlősök közül él itt a nyuszt, a vadmacska. Külön ki kell emelni a denevéreket. Az odúlakó és a barlangi fajok közül eddig tíz előfordulása bizonyított, közöttük két fokozottan védett is.

 


A természetvédelmi területről eddig 62 védett és 2 fokozottan védett növényfaj, illetve több mint 140 védett és 15 fokozottan védett állatfaj előfordulásáról van bizonyíték. A védett terület igazi értékét azonban nemcsak az jelzi, hogy mennyi ritkaság található itt, hanem a Magyarországon talán egyedülálló ősállapotban lévő természetes erdő melyben a természet regenerációs folyamatai tanulmányozható.

Képek a Burok-völgyből

A ProVértes Alapítvány honlapja