2005-2006-os szezon Értékelés és Búcsú!!!

Elbocsátó szép üzenet

Elbocsátó szép üzenet – avagy egy SMS margójára…

„Köszönjük az eddigi lelkiismeretes munkát, de a vezetőség úgy döntött, hogy új edzővel folytatjuk az idei év mérkőzéseire való felkészülést. 2006. feb.1.12:16:20”

Eddig az SMS- üzenet, amelyet kaptam. A „vezetőség” ugyanis nem érdemesített arra, hogy személyesen mondja el: a továbbiakban nem én irányítom az isztiméri futballcsapatot.

Ha elvonatkoztatunk attól, hogy ez a stílus minősíti a „vezetőséget”, akkor azt kell, mondjam, az elbocsátáshoz joga van. Számszerű eredményeink ugyanis kétségtelenül indokolhatnák a váltást. Ez a világon mindenütt így működik. De muszáj ennek mindig így működnie!? Ez csak az őszi idény eredménye, amely a számszerű eredményeken túl számos egyéb dolgot is takar. A csapat összeállt, az edzések jó hangulatban zajlottak, a futballisták jól dolgoztak. A mérkőzéseken tudták, mit akarnak, csak azt nem mindig tudták végrehajtani. Megszűnt a csapaton belüli torzsalkodás, mérkőzéseinken általánosságban fegyelem uralkodott, még a bennünket ért sérelmek ellenére is. Masszívvá vált a védekezésünk, amelyet a kapott gólok száma is igazol. Gyengébbre sikeredett a középpályás- és csatárjáték. Sokat hibáztunk. Én magam is, ez kétségtelen. Ezeket a hibákat ismertük, és a tavaszi idény lett volna ezek kijavításának ideje. Nyílván lesznek sokkal jobb eredmények, amelyek azonban az ősszel elvégzett közös munkára épülnek. Sajnos már nem az én közreműködésemmel. Sajnos azért, mert jó volt a játékosokkal együtt dolgozni, akik a korábbiaktól eltérően közösséget alkottak. Sajnos azért, mert amit elterveztem, nem fejezhettem be. Sajnos azért, mert a „vezetőség” így döntött. E döntés nem volt előzmény nélküli. Az év végi értékelés során „a vezetőség” egyáltalán nem értékelte a csapat kialakításával kapcsolatos eredményeket, s úgy fogalmazott, „majd megbeszéljük a továbbiakat”. Ennek érdekében „a vezetőséget” több ízben kerestem, de telefonját fel sem vette, vagy mással jelentette be távollétét. Így a megbeszélés elmaradt. Helyette jött a fenti szívet, lelket melengető üzenet.

„A stílus maga az ember.” Ez a stílus egy alkalommal már megrendített bennünket, amikor az ifjúsági csapat működése során a Fiam által végzett munkát- egyes játékosok kérésére- értékelte „a vezetőség” nullára. Ez a stílus nem értékelte a munkát, a tisztességet, az önzetlenséget. Csakis „a vezetőség” által is elfogadott dolgokat és személyeket.

Mindezek ellenére kívánok a csapatnak a tavaszi idényre sok sikert, jó eredményeket.

Drukkolok Nekik, mert megérdemlik, mert többre képesek, mint amit az ősszel nyújtottak.

Kívánom, hogy maradjanak CSAPAT.

„A vezetőségnek” pedig több bölcsességet.

Tisztelettel: Szabó Miklós