A kórusról 2016-ban

Vissza

Az isztiméri Edelweiss Német Nemzetiségi Dalkör tavaly ünnepelte megalakulásának 27. évfordulóját. A Kórus élete az elmúlt évben is igen színes volt, mind a fellépéseket, mind a tagok magánéletét tekintve. Az év eleje általában kissé eseménytelenebbül telik, aztán tavasszal, mint ahogy a természetben is, megindul az élet.

2015 márciusban én (Bezákné Braun Bernadett kórusvezető) és szoprán hangú kórustársam és barátnőm, Bácskainé Szabó Eszter 23 óra különbséggel adtunk életet gyermekeinknek, akiknek fotója az aktuális Hírmondóban meg is jelent. A szülészeten együtt töltött napokon is rengeteget nosztalgiáztunk az elmúlt évek énekes eseményein és tervezgettük a következő fellépéseket.

Június 27.-én a gúttamási búcsúi ünnepségen szerepelt a Kórus kissé rendhagyó módon, mert sem a harmonika kíséretet nyújtó Mandl János, sem én nem tudtam részt venni az eseményen, így kíséret nélkül, Rézmanné Schneider Georgina vezényletével valósult meg a fellépés. Az isztiméri búcsú hétvégéjén mindkét nap színesítettük a programot, szombaton a tűzoltókkal és a német vendégekkel tartott megemlékezésen énekeltünk, vasárnap a templomban. Ez nehéz feladat volt, hiszen előbbin nemzetiségi dalokat, utóbbin egyházi repertoárt vártak tőlünk, de szívesen készültünk dupla műsorral, mert minden évben hatalmas élményt jelent a templomi koncert, melyre általában a szinte kötelező St. Anna Lied c. éneken kívül néhány új, két-,három szólamú művet tanulunk. Büszkeséggel tölt el, hogy a kórus tagjai minden zenei előképzettség nélkül képesek a nehezebb műveket is gyorsan megtanulni, több szólamú művekben együtt illetve szólót énekelni.  Az orgonakíséretért  itt is szeretnék köszönetet mondani Vadászy Barbarának, aki karácsonyi és egyházi fellépéseinket tökéletesíti munkájával.

A nyár szomorú szereplési alkalmat is hozott, a Jóistenhez hazatért Mészárosné Gizi nénit, alapító tagunkat kísértük utolsó útjára énekszóval. Az Edelweiss szereplése az ő kérése volt, de egybecsengett a mi vágyunkkal, hiszen rengeteg segítségéért, támogatásáért, fellépéseinken való dicséretért, buzdításért örökké hálával emlékezünk rá.

Ahogy a régi Isztimériek mondani szokták, búcsú után gyorsan vége van a nyárnak, így volt ez tavaly is,  és hamar beköszöntött az adventi időszak, s vele a gyertyagyújtások. Kórusunk a III. adventi vasárnap hangulatát igyekezett elmélyíteni szomorú, kíséretet nem igénylő, bús, sötét képeket festő énekeivel.

Az év az Énekkar számára rendszeresen a Falukarácsony elnevezésű rendezvénnyel zárul, ahol az advent sötét hangulatú búskomorságát a fényes, zengő, születést ünneplő énekekkel igyekszünk megtörni. Immár hagyomány, hogy utolsóként lépünk színpadra, és műsorunkat a mindenki által  ismert Stille Nacht-tal zárjuk, remélve, hogy a karácsony ezzel el is kezdődik a hallgatóság számára, a Kisjézus ott, akkor megszületik a szívekben.

Karácsonyi dalainkat az isztiméri Idősek Otthonában is elénekeltük, ahol az életük utolsó szakaszát töltő idős emberek gyermeki szeretettel fogadtak bennünket immár második éve. Itt valahogy más értelmet nyer a sok szép karácsonyi ének szövege. Az otthon lakói bekapcsolódnak az éneklésbe, közben talán lehunyt szemük mögött látják az életük legszebb karácsonyi pillanatait, aztán feltörnek az érzelmek, s patakzanak a könnyek. Nekünk énekeseknek is elcsuklik ilyenkor a hangunk, első évben Márta nénire emlékezve, tavaly Gizi nénire gondolva és az ott lakó Nagymamámra nézve.  

A 2016-os év sem lesz eseménytelen, a Nemzetiségi Nap időpontja máris ki van tűzve, búcsúi műsorral is készülünk, és 15 év után ismét meghívást kaptunk Németországba, melyet örömmel elfogadtunk.

Az 1988-ban alakult Kórus idén 28 éves lesz, ami óriási teljesítmény, de a korosodásnak sajnos árnyoldala is van: egyre fogyunk… Az idősek elmennek, vagy már nem tudják vállalni a tagsággal járó kötelezettségeket, és adódnak betegségek illetve olyan élethelyzetek, melyekben a kóruséneklés nem megvalósítható. Ezért tavaly kis toborozó munkába kezdtünk a falu facebook oldalán, és itt az újság hasábjain is szeretném hirdetni, hogy minden énekelni szerető, kellemes társaságba vágyó Olvasót szeretettel hívunk és várunk a mi jó hangulatú próbáinkra, közösségünkbe, hiszen a cél az idő előre haladtával még világosabb: őrizni kis falunk népdalkincseit, ápolni és továbbadni nemzetiségi hagyományait.

Bezákné Barun Bernadett   2016. Húsvétján